2015. már 02.

Terhesség alatti "tünetek", amikről senki nem beszél

írta: pirosch
Terhesség alatti "tünetek", amikről senki nem beszél

A legtöbb kismamáknak szóló könyv és újságcikk felsorolja ugyan a terhesség tipikus tüneteit és mellékhatásait (fáradékonyság, puffadás, gyakori vizelési inger, émelygés, hányás, stb.), nagyon kevés szó esik ugyanakkor a terhesség pszichés "tüneteiről". Pedig ilyenkor súlyos kétségek gyötörheti a nőt még akkor is, ha működik a párkapcsolata és a baba tervezett volt. Ha valaki gyermeket szeretne természetesnek tűnik, hogy a pozitív teszt láttán csakis eufóriát érezhet, holott a valóság sokszor valószínűleg ennél árnyaltabb. Mindenképp fordul egyet az emberrel a világ, de ebbe a "végre!" és "hurrá!" felkiáltások mellett az aggodalom hangjai is beszűrődhetnek, sőt, az első sokkból felocsúdva könnyen be is lehet pánikolni. Élethelyzettől függően számos nyugtalanító kérdés megfogalmazódik az emberben:

Biztos, hogy ez a férfi életem szerelme, és ettől a férfitól kell nekem gyerek? Hogy és mikor jelentem be a munkahelyemen? Mi lesz az állásommal, a karrieremmel? Visszavesznek-e egyáltalán? Ha igen, akkor is ezután már mindig rohannom kell majd a bölcsibe, engem már az életben nem fognak előléptetni. Mindig is pörgős valaki voltam, nem fogok én beleőrülni az itthonlevésbe? Nem fogom irigyelni a barátnőimet, akik buliznak, utazgatnak, edzenek tovább, ahogy eddig együtt tettük? Tartják majd velem egyáltalán a kapcsolatot? Jó anya leszek én? Lesz nekem ehhez türelmem? Mindenki szerint magasztos dolog a szülés, de mi van, ha én nem akarom ezt az egészet? Nem fog végleg eldeformálódni a testem? Mi lesz, ha a párom a szülés vagy a megváltozott alakom miatt nem tart majd olyan kívánatosnak? Úristen, lehet, hogy már meg is bántam, nem lehetne inkább visszacsinálni?!

 És a legrosszabb, hogy ezen gondolatok miatt még bűntudatot is érez a friss kismama: "Mitől vagyok most közömbös/csalódott/bepánikolt, amikor teherbe akartam esni? Sok ismerősömnek évek óta nem jön össze, én meg nem is örülök neki (eléggé)?!" Miközben nem tud megszabadulni attól a gondolattól, hogy zsákutcába került, ahonnan nincs kiút, már nem az ő kezében van a döntés, nem ő irányítja a saját sorsát.

 Ha a fentiekben magadra ismertél, akkor a jó hír, hogy ezekkel a gondolataiddal NEM VAGY EGYEDÜL, ezek megjelenése TELJESEN NORMÁLIS! Ami átsegíthet a kezdeti negatív gondolatkörön:

  • ha nem érzel emiatt bűntudatot, mert tudod, hogy ez teljesen normális,
  • ha azt tudatosítod magadban, hogy ki az, aki ezt érzi, vagyis nem az érzelmekre fókuszálsz, hanem arra, hogy ki érzi/gondolja, azaz saját magadra (kívülről látod magad, ahogy gyártod a félelmeket),
  • ha megpróbálsz a jelenben maradni; a jövő még nincsen itt, olyantól félsz, ami még nincs (közhelyszerűbben: a hídon majd akkor megyünk át, ha odaértünk),
  • ha kiöntöd valakinek a lelked, aki őszinte veled,
  • ha már helyes kis pocid lesz, és végre egyértelművé válik, hogy nem a karácsonyi bejglit vitted csak túlzásba,
  • illetve a hormonális változások, amelyek elkezdenek majd ráhangolni az anyaságra.

 

 

 

Szólj hozzá

terhesség