Gondolom azon nők számára, akiknek már volt babázós rokon vagy barátnő a közvetlen közelében nem volt újdonság a gyermekágyas vérzés fogalma, én azonban a terhességem végén, mikor a megfelelő betétek (inkább lepedőnek vagy pelenkának nevezném már) döbbenten szembesültem vele, hogy mit is jelent ez valójában. Persze tudtam én, hogy létezik ilyesmi, sejtettem is, hogy egy ilyen véres aktus, mint a szülés nem folytatódik egyik napról a másikra patyolat fehérneműkkel, de valószínűleg az utolsó pillanatig próbáltam valahová az agyam hátsó zugába száműzni az ezzel kapcsolatos gondolatokat. A szüléshez közeledve azonban kénytelen voltam szembesülni a ténnyel: a gyermekgyas betétek mérete alapján ez nem egy átlagos menstrációs vérzés lesz…
Az interneten kiokosodva a témából megállapítottam, hogy azért nagyon nagyok az egyéni különbségek, én itt természetesen csak a magam császáros tapasztalatából tudok kiindulni. Nálam kb pont 6 hétig tartott, és két dolog lepett meg a vérzéssel kapcsolatban: az egyik a kezdeti mennyisége, illetve darabossága (nem akarom senki kedvét elvenni semmilyen ételtől, de a csirkemájhoz tudnám hasonlítani), illetve az, hogy mennyire összeköttetésben van a szoptatással. Minthogy a szoptatás alatt felszabaduló oxitocin összehúzza a méhet, ezért természetesen azonnal préselődik is ki belőle a folyadék; néha ehhez már az is elég, ha csak elkezd sírni a baba. A  gyermekágyas időszak végére szinte csak a szoptatás körül jelentkezik a vérzés.
Én egyébként Tena betétet vettem (a legnagyobb méretet), illetve eldobható bugyit (2 db 5-ös csomag elég is volt), ami nagyon hasznos találmány, bármennyire is ijesztő volt megvenni a boltban, mindkettő alapfelszereltség kell, hogy legyen a kórházi bőröndben.