Az alvással kapcsolatban Vida Ágnest idézném: a babák nem olvasták a róluk szóló szakkönyveket, ezért nem tudják, mennyit kellene aludniuk. Persze biztosan létezik egy nagyon nagy átlag az éjszakai és nappali alvás mennyiségét és megoszlását illetően, de én úgy látom, hogy ez nagyon nagy mértékben eltér az egyes babák közt. Míg a szomszéd még mindig 3-4-szer felkel éjszakánként a lassan 1 éves gyerekéhez, addig a mi gyermekünk szinte az első héttől kezdve csak egyszer kel fel éjszaka enni. Viszont míg a szomszédban lakó babának viszonylag kialakult és kiszámítható a nappali alvás-rendszere, addig Kismackó úgy 5 hónapos koráig teljesen összevissza aludt napközben, ha egyáltalán. Mert sajnos hosszú heteken, ha nem több hónapon át (amit éveknek éreztem) napközben csak kb 1,5 órát szundított, azt is 3 vagy több részletben, kicsit belealudva a cicizésbe vagy a babakocsis sétálásba. De ha le akartam tenni azonnal reklamált, és kisírta magát a kiságyból. Ezt is találóan írja le Vida Ágnes: a babák egyszerűen arra vannak programozva, hogy ne aludjanak, helyette szívják magukba az infokat. Az embernek néha az az érzése támad, hogy attól fél a gyerek, hogy lemarad valamiről… A másik szomszéd kislánya még durvábban pörög: egyáltalán nem hajlandó napközben aludni, amit el sem tudok képzelni, mennyire fárasztó lehet.
Az altatást illetően mindenki elmondja, hogy ne alakítsunk ki olyan rossz szokásokat, amelyektől később majd szeretnénk, de nem tudunk megszabadulni (pl. cipelni, kézben ringatni a gyereket, ami bizonyos súly felett kivitelezhetetlen, vagy mindig együtt elaludni vele). Az viszont biztos, hogy valamiféle ringatás (babakocsi, hinta, hordozó) mindenképp segít, bár ezen segédeszközöket inkább nappal veti be az ember, az este nehezebb ügy, ha nem akar elaludni a gyermek. Bár mi pl. nagyon cumiellenesek voltunk be kellett látnom, hogy az elalvást jelentős mértékben meg tudja könnyíteni, ezért -bár napközben nem adunk neki-, este ha szükség van rá, mert mondjuk a beépített giroszkópja azonnal riaszt, hogy vízszintesbe lett helyezve a kiságyban és reklamálni kezd, alig pár percnyi cumizás átsegít az Álomországba vezető út kissé döcögős elején.
Sokszor előfordul az is, hogy biztosra veszem a reklamációt, mégis megpróbálom letenni (pl. hajnali f5-kor tágra nyílt szemekkel sasol, reménytelennek látszik az alvás), és meglepődve tapasztalom, hogy amint letettem az ágyába lecsukja a szemét és alszik. Szóval próbálkozni kell, és a Suttogónak abban valószínűleg igaza van, hogy ha kell, 100-szor is egymás után...