Szakirodalom ide, családtagok, barátok, ismerősök tapasztalatai és véleménye oda, a legfontosabb, hogy csak saját magadra hallgass! Persze érdemes képben lenni, hogy milyen vizsgálat mikor történik, mit deríthet ki, azt pedig izgalmas nyomon követni, hogy vajon mekkora a baba a pocakban, miket tud már, miket csinál, de a baba nem a svájci gyors, és azért, mert a szomszéd babája nem alszik éjjel még nem biztos, hogy a Tiéd sem fog.

Emlékszem, mikor egy férfi és egy női kollégám között álltam, akik eleinte még hozzám beszéltek kérdezvén, hogy így a 20. hét táján érzem-e már a baba mozgását, majd -mikor kiderült, hogy én bizony még nem érzem- egymással kezdtek el a fejem fölött azon vitatkozni, hogy kellene-e már éreznem. A kolléganőm elmondta, neki hogy volt a két gyerekénél (ő már ilyenkor persze simán érezte, sőt, sokkal előbb is, de nem egyformán a két gyereknél), a kollégam elmondta, hogy az ő felesége csak a 22. hét táján. De vajon mit számít mindez az én terhességem szempontjából, hogy ők mikortól érezték? Francot se! Ott álltam köztük és azon gondolkodtam, hogy ennek a beszélgetésnek mi értelme?

A másik kedvencem az az okfejtés volt, hogy "majd a végén te sem fogsz tudni aludni éjszaka, mert a baba nem hagy, mozgolódik a pocakban, majd olvasol meg tévézel éjszakánként". (Ezt többen is mondták.) Vajon azért, mert náluk ez így volt? Ehhez képest én jókat aludtam egészen a legvégéig - ahogy a pocaklakó is odabent. (Most is jó alvó, tehát abban lehet valami, hogy úgy alszik/nem alszik kint, mint bent.

Tehát a lényeg: Te tudod, hogy vagy és mit érzel, és attól, mert a barátnődnek így volt vagy úgy volt, még lehet, hogy neked tökre másképp lesz. Csak magadra figyelj, Neked az úgy lesz jó!